nemsokára elhagyom a családot, majd néhány napon belül helsinkit, majd egypár nap után finnországot is. szóval ez a záróbejegyzés, köszi, hogy olvastatok és kommenteltetek; és tervezek egy nagy össznépi-kajálós élménybeszámolót, amire már most nagy szeretettel várlak Titeket. a részleteket majd megosztom Veletek, ha kitaláltam őket.
tegnap este "ünnepi" vacsi volt a hazajövésem tiszteletére, annyit ettem, hogy még. nagyon kedvesek voltak, kaptam egy iszonyúszép bronz nyakláncot, finn termék. és annyira jó, mert ha eddig kaptam valamit anyutól (külföldről hozott ezt-azt), akkor az az ő ízlését dicsérte (ami nem jelent valami hányást, csak nem teljesen az enyém); most meg kaptam egy olyan nyakláncot, hogy csak kapkodtam a levegőt, hogy mennyire szép és mennyire klárás.
ma estére a nagyobbik is realizálta, hogy holnap bizony elmegyek, hát, ennyi kedvességet, mint ma este, egész ittlétem alatt nem kaptam tőle. először szaunáztam egyet (apu mondta a gyereknek, hogy magyarországon nincsen szauna, szóval most ezért kivételesen csak nekem felfűtik); egyszer csak jött a nagyobbik, hogy mikor jövök már, és ha még maradok egy kicsit, akkor ő kint megvár. közben vagy az ajtón keresztül ordibálva beszélgettünk, vagy bekukkantott néha, hogy megnézze, kész vagyok-e már.
bent a házban mondtam neki, hogy én most megyek zuhanyozni, utána meg még lehetünk egy kicsit együtt. erre bejött a fürdőszobába, hogy ő ott akar velem lenni. annyira nevettem, mondtam neki kábé hatszor, hogy egyedül szeretek fürdeni, meg gyors leszek, erre mindannyiszor helyet váltott - de természetesen a fürdőszobán belül. végül mondtam neki, hogy jó, hagyjuk a zuhanyt, majd később elintézem egyedül, de azért átöltöznék - légyszi a szobám előtt várakozzon. ha jól emlékszem csak egyszer nyitott be, hogy ő akkor bejönne, ha nem gond, aztán a szülei mondták neki, hogy most hagyjon egy kicsit egyedül.
mikor fölmentem hozzájuk a nappaliba, a gyerek odajött hozzám, átkarolta a nyakamat, és azt súgta a fülembe, hogy szeretné, ha én lennék az anyukája.
ezzel azért kicsit kárpótolt...
most megyek pakolni: az agyvérzés, a stroke, a szívinfarktus és az idegösszeroppanás egyszerre kerülgetnek. drukkoljatok.
tegnap este "ünnepi" vacsi volt a hazajövésem tiszteletére, annyit ettem, hogy még. nagyon kedvesek voltak, kaptam egy iszonyúszép bronz nyakláncot, finn termék. és annyira jó, mert ha eddig kaptam valamit anyutól (külföldről hozott ezt-azt), akkor az az ő ízlését dicsérte (ami nem jelent valami hányást, csak nem teljesen az enyém); most meg kaptam egy olyan nyakláncot, hogy csak kapkodtam a levegőt, hogy mennyire szép és mennyire klárás.
ma estére a nagyobbik is realizálta, hogy holnap bizony elmegyek, hát, ennyi kedvességet, mint ma este, egész ittlétem alatt nem kaptam tőle. először szaunáztam egyet (apu mondta a gyereknek, hogy magyarországon nincsen szauna, szóval most ezért kivételesen csak nekem felfűtik); egyszer csak jött a nagyobbik, hogy mikor jövök már, és ha még maradok egy kicsit, akkor ő kint megvár. közben vagy az ajtón keresztül ordibálva beszélgettünk, vagy bekukkantott néha, hogy megnézze, kész vagyok-e már.
bent a házban mondtam neki, hogy én most megyek zuhanyozni, utána meg még lehetünk egy kicsit együtt. erre bejött a fürdőszobába, hogy ő ott akar velem lenni. annyira nevettem, mondtam neki kábé hatszor, hogy egyedül szeretek fürdeni, meg gyors leszek, erre mindannyiszor helyet váltott - de természetesen a fürdőszobán belül. végül mondtam neki, hogy jó, hagyjuk a zuhanyt, majd később elintézem egyedül, de azért átöltöznék - légyszi a szobám előtt várakozzon. ha jól emlékszem csak egyszer nyitott be, hogy ő akkor bejönne, ha nem gond, aztán a szülei mondták neki, hogy most hagyjon egy kicsit egyedül.
mikor fölmentem hozzájuk a nappaliba, a gyerek odajött hozzám, átkarolta a nyakamat, és azt súgta a fülembe, hogy szeretné, ha én lennék az anyukája.
ezzel azért kicsit kárpótolt...
most megyek pakolni: az agyvérzés, a stroke, a szívinfarktus és az idegösszeroppanás egyszerre kerülgetnek. drukkoljatok.
