mióta itt vagyok, folyamatosan hülyébbnél hülyébb félelmekkel traktálom magam, eszembe jutnak, aztán visszatérnek, és addig nem hagynak nyugodni, míg meg nem történnek. ráadásul egyre vadabb dolgok történnek. viszont abszolút túlélhetőek.
a házból-kizárás történetét már ismeritek, azóta szerdán újabb félelmem valósult meg és élődött túl, igaz, hogy most kicsit mintha mosolyszünet lenne a szülőkkel, de majd elmúlik.
elmentem síelni a közeli pályára kocsival. mindig is rettegtem, hogy baleset történik velem, ami nem olyan gáz, de mégiscsak a mások kocsiját vezetem - és az a vicc, hogy mikor az autópályán száguldozva kinyúltam az ablakon, hogy megigazgassam a visszapillantó tükröt, akkor nem történt semmi baj, de most, egy békés, napsütéses reggelen sikerült parkoláskor meghúznom egy másik autó fenekét. (a mienknek nem lett baja.)
a kocsi tulajdonosával még ott helyben beszéltem, hogy bocs, bocs, mondta oké, hát megtörténik (köszi, ez tényleg vigasztal), aztán ma reggel találkozott apu a tulajjal, megbeszélték, hogy mi legyen a biztosítással... reméltem, hogy ki lehet kerülni a biztosítót, mert így kevesebb lesz a családom bónusza (vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani).
szóval most vadul gondolkodom, hogyan tudnám visszanyalni magam apunak és anyunak - esetleg ajánljak fel nekik még egy szabad hétvégét???
az viszont biztos, hogy most végre ez a félelmem is kipipálódott.
a házból-kizárás történetét már ismeritek, azóta szerdán újabb félelmem valósult meg és élődött túl, igaz, hogy most kicsit mintha mosolyszünet lenne a szülőkkel, de majd elmúlik.
elmentem síelni a közeli pályára kocsival. mindig is rettegtem, hogy baleset történik velem, ami nem olyan gáz, de mégiscsak a mások kocsiját vezetem - és az a vicc, hogy mikor az autópályán száguldozva kinyúltam az ablakon, hogy megigazgassam a visszapillantó tükröt, akkor nem történt semmi baj, de most, egy békés, napsütéses reggelen sikerült parkoláskor meghúznom egy másik autó fenekét. (a mienknek nem lett baja.)
a kocsi tulajdonosával még ott helyben beszéltem, hogy bocs, bocs, mondta oké, hát megtörténik (köszi, ez tényleg vigasztal), aztán ma reggel találkozott apu a tulajjal, megbeszélték, hogy mi legyen a biztosítással... reméltem, hogy ki lehet kerülni a biztosítót, mert így kevesebb lesz a családom bónusza (vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani).
szóval most vadul gondolkodom, hogyan tudnám visszanyalni magam apunak és anyunak - esetleg ajánljak fel nekik még egy szabad hétvégét???
az viszont biztos, hogy most végre ez a félelmem is kipipálódott.