midnight sun.

az ezeréves hallgatást váltsa fel egy hosszú, kimerítő és képekkel vadul teletűzdelt beszámoló lappföldi kiruccanásomról!

szerda délután indultunk két indiai, egy finn és egy francia barátom társaságában. helsinkiből mentünk ouluig repülővel, ahol átcsattantunk a finn szüleinek lakókocsijába, és irány észak, a "midnight sun filmfestival"!
első állomásunk egy már iksz éve itt élő kanadainál volt, aki a majdnemsemmi közepén fogadott nagyon koszos és nagyon rendetlen és nagyon tré házában. igazi nomád az az ember, ez látszik az otthonán is. a házat gyakorlatilag egyetlen helyiség alkotja, ebben van kialakítva valami nappaliféleség, konyha és étkező. az egészet megbolondítja egy hatalmas tűzhely és kandalló, a plafonról lelógó száradó ruhák tömkelege, egy irdatlan nagy tévé, és egy moziból kiszuperált hangfalrendszer (ami úgy szól, hogy csuda).
és ha már szó esett arról, hogy a történelem megismétli önmagát valahogyan, akkor most elmesélem, hogy megint ismételte: kaptam a kanadaitól egy pólót! szerencsére ő nem kért érte semmit... és igazából annyira tetszett a póló (piros alapon fehér felirat: "good girls go to heaven - bad girls go to lapland"), hogy még a kötelező udvarias visszautasító köröket is kihagytam.

 a következő két képet a ház udvarából készítettem, lehet tippelni, hogy hány órakor.

ez pedig a díszes társaság, balról jobbra fenti sor finn, francia, indiai, alsó sor magyar, indiai. mögöttünk a lakókocsi, jobbra a kanadai háza.

másnap koradélután érkeztünk sodankyläbe, ahol letáboroztunk, és azonmód indultunk is mozizni. amúgy a napjaink meglehetősen ugyanúgy teltek, valamikor késődélelőtt kimásztunk az ágyból, aztán filmek-kaja-alvás váltották egymást egész nap. pénteken szaunáztunk a kempingben, azt hiszem, ilyen forró szaunában még nem voltam - mindenesetre nagyon jó volt utána fürdőruckóban álldigálni a csöpörgő esőben, 8 fokban, és még melegem is volt!

amúgy elég jó volt az idő, én hidegebbre számítottam, de sokat sütött a nap. ha meg nem, akkor mindenféle italokkal melegítettük magunkat: tea - rummal, kávé - rummal, rum - rummal (szó szerint értendő: kétféle rumból készült koktél!).

a kövi kép a sodankyläi régi templomka, sajnos nem tudtam bemenni, mert éjszaka nem volt nyitva. amúgy sodankylä gyakorlatilag semmi, párezres lakossága és a turistákból származó bevétele a filmfesztivál idejére felduzzad, kábé ennyi.

nagyon élveztem különben a kulturális különbségeket sokszínű csapatunkban, például ezt a látványt (ez az igazi "midnight sun", talán éjjel negyed egykor készült ez a kép) jellemzően így kommentáltuk volna:
finn (már ha mond egyáltalán valamit, akkor ezt mondja, kb olyan hangerővel, hogy akkor hallod, ha közvetlenül mellette állsz): hmmm.
magyar (rendes emberi hangerővel): vaó, ez nagyon szép!!!
indiai (gyakorlatilag ordít, közben szélesen gesztikulál): ááááááá, ez gyönyörűűűűűűű, nézzétek ezeket a fényeket, hát ez hihetetlen, milyen szép, itt akarok élni, ha itt lenne a fényképezőm, milyen jó képeket csinálnék, ez gyönyörű, és ez az egész lappföld gyönyörű, milyen jó itt lenni!!!!!!!!!!!!!!!!

de nemcsak a szauna volt a jellemzően finn dolog, amit műveltünk ott, hanem a barbeque parti is. a finnek a nyári időszámítás beköszöntével előbújnak a barlangjaikból, a parkok tele vannak söröző emberekkel, egymást érik a kertipartik. szóval a szombat délutánt egy kellemesen nagy grillezéssel ünnepeltük, ettünk lazact, egy rakat zöldséget, gombát és desszertként grillezett csokis banánt (amúgy a finnek csak azt nem grillezik, ami nem létezik).

a szombat éjszaka, a fesztivál záróéjszakája lévén hagyományosan a többinél is hosszabb és zajosabb. mi a városka egyik szórakozóhelyén táncoltunk; legfőképpen mi, lányok roptuk a lagzilajcsit is megszégyenítő finn zenei anyagra.

vasárnap rohamtempóban hagytuk el a terepet, ugyanis szakadt az eső (így tán kevésbé volt fájdalmas a búcsú, szipp). oulu előtt rovaniemiben álltunk meg, ott lakik a Mikulás - ez igazából a hülye brit turistáknak felépített giccses látszat, egyetlen előnye van amellett, hogy vérciki: a térség éves bevételének jó nagy részét ez teszi ki... a kép a "karácsonyközpontban" készült. kicsit fura nyár közepén feldíszített karifákat látni...

aztán elbúcsúztunk lappföldtől és a sarkkörtől is, és húztunk haza.

fura, húztunk haza; tényleg úgy éreztem, mikor befutottunk helsinkibe, hogy helló, hazaértem. pedig hideg volt és sötét és vizes minden. a hazaérkezés-érzést még fokozta a gyerekek reggeli reakciója, mikor találkoztunk: a kicsi boldogan nyújtogatta felém a lábát, hogy én húzzam fel neki a cipőt; a nagyobbik pedig boldogan rámordított, hogy "Klaara, akarod nézni, ahogy elmegyünk?".
naná, hogy akartam.