néhányan már ismeritek a történetet (de azért csak olvassátok el, mert lesznek eddig el nem mondott részletek is); most ünnepélyesen megosztom a nagyközönséggel is, mert marhavicces, meg különben is ez az elmúlt hét legszaftosabb eseménye.
elmentem egy indiai ismerősömmel vacsorázni - nem mondom, hogy ultranagy kedvvel, de hát miért is ne, ha ő fizeti...
hozta a formáját, a háromésfél együtt töltött órából háromésnegyedet végigbeszélt, ebből legalább negyedórát azzal töltött, hogy közbeszúrt hümmentéseimből leszűrte, hogy mennyire mélygondolkodású és megértő ember vagyok. vacsora közben az életfilozófiáját ismertette, utána meginvitált a lakásába, hogy bemutathassa az életkörülményeit, a munkáját, a kedvenc zenéjét, satöbbisatöbbi.
divatcége van, egy hatalmas koffernyi táskát, övet és ruhát mutogatott végig, majd hozzámvágott kábé 5 darabot, amire azt mondtam, hogy tök jó, hogy akkor most próbáljam fel őket. na persze, aki 40-es méretet hord, az ne próbáljon 36-os ruhákat (de csak az egyiknél hallottam reccsenést, azt meg gondosan eltitkoltam).
az este utolsó húsz perce arról szólt, hogy jólnevelt fiatal hölgyként hogyan álltam ellen feltörő vágyaimnak - hogy szemberöhögjem. ugyanis végre kiderült, hogy az egész estés bemutató, bókömleny és az ajándékba kapott póló (amiről vagy hatszor elmondta, hogy a boltban hányszáz euróba kerülne) célja egy további randisorozat. válaszomra, hogy na azt már nem, megnyúlt arccal megkérdezte, hogy "so no any kiss?". (ha ha ha, nem ismersz még engem, aranyoskám.) mondtam kemény munkával mosolytalanra torzított arccal, hogy no, no, no. jó, akkor jöjjön a béterv, gondolta ő, elmondta nekem szuperangyali arccal, hogy mennyire nem akarja, hogy kényelmetlenül érezzem magam, és közben megfogta a kezem! itt már nem bírtam tovább nevetés nélkül, húztam ki a kezem az övéből, aztán villámtempóban elhagytam a terepet, de azt még hallottam, milyen erővel csapta be utánam az ajtót...
kiadói nyomásra íme a póló, az a tervem, hogy visszaadom, szóval most szóljon, akinek kell. a fejemet ne nézzétek.
elmentem egy indiai ismerősömmel vacsorázni - nem mondom, hogy ultranagy kedvvel, de hát miért is ne, ha ő fizeti...
hozta a formáját, a háromésfél együtt töltött órából háromésnegyedet végigbeszélt, ebből legalább negyedórát azzal töltött, hogy közbeszúrt hümmentéseimből leszűrte, hogy mennyire mélygondolkodású és megértő ember vagyok. vacsora közben az életfilozófiáját ismertette, utána meginvitált a lakásába, hogy bemutathassa az életkörülményeit, a munkáját, a kedvenc zenéjét, satöbbisatöbbi.
divatcége van, egy hatalmas koffernyi táskát, övet és ruhát mutogatott végig, majd hozzámvágott kábé 5 darabot, amire azt mondtam, hogy tök jó, hogy akkor most próbáljam fel őket. na persze, aki 40-es méretet hord, az ne próbáljon 36-os ruhákat (de csak az egyiknél hallottam reccsenést, azt meg gondosan eltitkoltam).
az este utolsó húsz perce arról szólt, hogy jólnevelt fiatal hölgyként hogyan álltam ellen feltörő vágyaimnak - hogy szemberöhögjem. ugyanis végre kiderült, hogy az egész estés bemutató, bókömleny és az ajándékba kapott póló (amiről vagy hatszor elmondta, hogy a boltban hányszáz euróba kerülne) célja egy további randisorozat. válaszomra, hogy na azt már nem, megnyúlt arccal megkérdezte, hogy "so no any kiss?". (ha ha ha, nem ismersz még engem, aranyoskám.) mondtam kemény munkával mosolytalanra torzított arccal, hogy no, no, no. jó, akkor jöjjön a béterv, gondolta ő, elmondta nekem szuperangyali arccal, hogy mennyire nem akarja, hogy kényelmetlenül érezzem magam, és közben megfogta a kezem! itt már nem bírtam tovább nevetés nélkül, húztam ki a kezem az övéből, aztán villámtempóban elhagytam a terepet, de azt még hallottam, milyen erővel csapta be utánam az ajtót...
kiadói nyomásra íme a póló, az a tervem, hogy visszaadom, szóval most szóljon, akinek kell. a fejemet ne nézzétek.
na én kérek egy képet a sokszáz ajrós pólódról =)
VálaszTörlésKlára, MOST!
VálaszTörlésa bélyeggyűjtemény már nem menő :)
VálaszTörlésKlááááááára, nehogy visszaadd! =)
VálaszTörlésna mindjárt kifejtem Neked e-mailben =)
b é l y e g g y ű j t e m é n y ????????? ha legalább matricát mondtál volna...
VálaszTörlésjóvan Dorka, elgondolkodom, hogy mi legyen a pólóval, de tényleg Neked adom, ha kell.
Húúúú, nehogy visszaadd, szegény indiait egész életében a félresikerült estére emlékeztetné, lehet soha nem térne magához többet :-( Ugye nem akarod, hogy ez a Te lelkeden száradjon???
VálaszTörlés