gyerekek.

visszaszívok mindent, amit a gyerekekről mondtam és kezdem elölről.
nem olyan könnyű két sorban leírni a tapasztalataimat, azért sem, mert olyan nagyon sokat azért nem vagyok velük.

a nagyobbik már elég önálló, meg különben nagyon intelligens, ügyes gyerek. nem sokat játszunk együtt, ez persze lehet, hogy annak is köszönhető, hogy úgy tűnik: utál. mókás egy négyéves szájából azt hallgatni egész nap, hogy "hülyehülyehülye". ráadásul több kifejezést is használ erre! mondom, hogy intelligens... néha ver is, hogy nyomatékosítsa a véleményét.

a kicsi viszont egyre jobban szeret, mosolyog rám, meg mondja, hogy "öööö", meg mutogat, meg ma reggel integetett nekem, mikor elmentek, teljesen elérzékenyültem tőle. ő nagyon sok ölelést igényel, amit elég nehéz kivitelezni, mikor közben még kaját kell csinálnom, fröcsög az olaj, és a nagyobbik ököllel ütlegeli a lábamat.

és egy érdekesség még a végére: a nagyobbik egyik legjobb barátja Tiitus Raikkönen névre hallgat, és "Kimi" nevű nagybátyja jóvoltából (az ovisok nem kis irigységére) állandóan ferraris cuccokban mászkál.