napszemcsi, bikini, naptej.

tegnap reggel csodálatos időre virradtunk, anyu megjegyezte reggeli közben, hogy ideális az idő a piknikezésre. udvariasan mosolyogtam, de nem hittem, hogy komolyan gondolja.

reggeli után le is suvadtunk a tóhoz, a húsz centis jégről elkapirgáltuk egy darabon havat, hogy a gyerekeknek legyen hol játszaniuk. egyszer csak mondták a szülők, hogy ők most felmennek a cuccokért, addig figyeljek már a kölkökre.
hogy tél közepén a hóban fogunk kertipartizni, az valójában akkor realizálódott bennem, mikor apu visszatért egy láda fával és a hóban tüzet rakott, aztán megjelent anyu is egy kosár kajával. és nagyon király volt! sütött a nap, üldögéltünk a szánkókon, sírtam a füsttől, virslit és a nyulaknak (kezem a magasban) spenótos lepényt sütögettünk a tűzön.

délután friss ismerőseimmel voltam korcsolyázni, nagy lelkesen meséltem a finn srácnak (aki lappföldről származik, szóval tényleg az ideális embert szemeltem ki, hogy elmondjam a délelőtt élményeit), hogy milyen szuperizgalmas, piknikeltünk a hóban, de állati marhajó. ő meg némileg megrökönyödve nézett rám és udvariasan csak annyit kérdezett, hogy mégis mi ebben a különös???

a kicsi segít havat lapátolni...

balról jobbra: szomszédkislány, szomszédkisfiú, a nagyobbik. az előtérben lobog a tábortűz.