tavaszok.

a múltkor azon gondolkodtam, hogy soha nem írok jót a nagyobbikról, pedig elég cuki, mikor például jövünk haza az oviból és hangosan (és hamisan) hevisaurus-számokat énekel a szánkón.
és kezd velem is kedves lenni. tegnap játszottunk valamit, és ma már az oviban megkérdezte, hogy játszunk-e megint. és már egypár napja nincsen cirkusz abból sem, hogy nem akarja felhúzni a kesztyűit (ez a múlt hét favoritja volt - jellemzően a leghidegebb hetet választotta ki a gyerek arra, hogy rancogjon a kesztyűk miatt.)

nem végtelen még a kedvesség-lista, de határozottan és észrevehetően bővül minden egyes nap, most már nem hasgörcs elmenni az oviba.

ma megkérdeztem amúgy a nagyobbiktól, hogy várja-e a tavaszt (nekem már elegem van a télből és heveny émelygés tör rám, ha fehér színt látok), mondta hogy nem, szereti a telet... szóval azért még vannak véleménykülönbségek köztünk.

a képek helsinkiben készültek, a kaivopuisto nevű parkban, ezek a madarak csudaviccesek, ahogy ezeken a magas póznákon figyelik a nagyérdeműt.