talán elhamarkodott dolog volt hétfőn írni a gyerekekről, kedden ugyanis drámanapot tartottunk, néha azért elég komikus volt, de mint később kiderült: hasznos is.
a nap úgy indult, hogy megsimogattam a nagyobbik fejét, mire ő visszaütött (!!). de ott volt anyu, szóval húzás a szobába (ez a "büntetés") apa gyere, hallod, mi történt? guggoltam a mosogatógép mellett, vártak rám a tiszta edények, előttem áll a gyerek, apu magyarázza neki, hogy kérjél bocsánatot, mondd, hogy bocsánat, Klaara, nézz a szemébe, nézz a szemébe, kérjél bocsánatot és közben nézz a szemébe. odáig jutottunk el, hogy mondta, hogy bocsánat, Klaara, de csak előtte pillantott rám egy kicsit.
délután, hazaértünk. álltunk a bejárat előtt, a nagyobbik fogta a gyerekméretű jéghoki-ütőjét, és megütött vele. oké, gyerek, te akartad. mondtam, hogy nem szabad, elvettem a hokiütőt és kerestem egy biztonságos helyet, ahol nem éri föl. közben elharapózott odalent a hiszti, a gyerek a végén vízilóméretű könnycseppeket sírt, hogy adjam vissza az ütőt, közben vert és mondogotta, hogy hülyehülyehülye. a hokiütő végül meglelte helyét a falra akasztott kaspóban a virág mellett (...). közben a kicsi vígan berregve körözött az előtérben.
bent még volt némi vitánk arról, hogy ehet-e úgy egy újabb kenyeret, hogy az előzőnek csak a felét ette meg, illetve, hogy vehet-e az újabb kenyérhez újabb tiszta tányért. végül kompromisszumot kötöttünk, a régi kenyérnek a felét kellett megennie és elöblögettem neki a tányért.
és a szerda... a gyerek mint a kisangyal. egyszer sem ütött meg és kb csak egyszer mondta, hogy hülye vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
izgatottan várom a mai nap fejleményeit.
a nap úgy indult, hogy megsimogattam a nagyobbik fejét, mire ő visszaütött (!!). de ott volt anyu, szóval húzás a szobába (ez a "büntetés") apa gyere, hallod, mi történt? guggoltam a mosogatógép mellett, vártak rám a tiszta edények, előttem áll a gyerek, apu magyarázza neki, hogy kérjél bocsánatot, mondd, hogy bocsánat, Klaara, nézz a szemébe, nézz a szemébe, kérjél bocsánatot és közben nézz a szemébe. odáig jutottunk el, hogy mondta, hogy bocsánat, Klaara, de csak előtte pillantott rám egy kicsit.
délután, hazaértünk. álltunk a bejárat előtt, a nagyobbik fogta a gyerekméretű jéghoki-ütőjét, és megütött vele. oké, gyerek, te akartad. mondtam, hogy nem szabad, elvettem a hokiütőt és kerestem egy biztonságos helyet, ahol nem éri föl. közben elharapózott odalent a hiszti, a gyerek a végén vízilóméretű könnycseppeket sírt, hogy adjam vissza az ütőt, közben vert és mondogotta, hogy hülyehülyehülye. a hokiütő végül meglelte helyét a falra akasztott kaspóban a virág mellett (...). közben a kicsi vígan berregve körözött az előtérben.
bent még volt némi vitánk arról, hogy ehet-e úgy egy újabb kenyeret, hogy az előzőnek csak a felét ette meg, illetve, hogy vehet-e az újabb kenyérhez újabb tiszta tányért. végül kompromisszumot kötöttünk, a régi kenyérnek a felét kellett megennie és elöblögettem neki a tányért.
és a szerda... a gyerek mint a kisangyal. egyszer sem ütött meg és kb csak egyszer mondta, hogy hülye vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
izgatottan várom a mai nap fejleményeit.
Az jó, hogy Outi tanúja volt az esetnek és a szülők reakciója nagyon szimpatikus! Lehet, hogy nem volt egyértelmű Hugónak, hol a "helyed" a családban. Kiváncsi vagyok a folytatásra!
VálaszTörlésEgyébként hajrá! fog ez menni!
Hajrá, Klára!
VálaszTörlésDe jó, Klára!! :) Annyira örülök neked! Tényleg menni fog, hajrá!
VálaszTörlésÜgyi vagy! én naon beparáztam volna ha elkezd verni a gyerek.... Ilyenkor mindig az jut eszembe h én vok a hibás.... Közben ott az az opció is, hogy egyszerűen csak a kissüldő gyökér....
VálaszTörléshajrá a továbbiakban, és nyugodtan használd sztem azt a hokiütőt! :-)