mióta itt vagyok, folyamatosan hülyébbnél hülyébb félelmekkel traktálom magam, eszembe jutnak, aztán visszatérnek, és addig nem hagynak nyugodni, míg meg nem történnek. ráadásul egyre vadabb dolgok történnek. viszont abszolút túlélhetőek.
a házból-kizárás történetét már ismeritek, azóta szerdán újabb félelmem valósult meg és élődött túl, igaz, hogy most kicsit mintha mosolyszünet lenne a szülőkkel, de majd elmúlik.
elmentem síelni a közeli pályára kocsival. mindig is rettegtem, hogy baleset történik velem, ami nem olyan gáz, de mégiscsak a mások kocsiját vezetem - és az a vicc, hogy mikor az autópályán száguldozva kinyúltam az ablakon, hogy megigazgassam a visszapillantó tükröt, akkor nem történt semmi baj, de most, egy békés, napsütéses reggelen sikerült parkoláskor meghúznom egy másik autó fenekét. (a mienknek nem lett baja.)
a kocsi tulajdonosával még ott helyben beszéltem, hogy bocs, bocs, mondta oké, hát megtörténik (köszi, ez tényleg vigasztal), aztán ma reggel találkozott apu a tulajjal, megbeszélték, hogy mi legyen a biztosítással... reméltem, hogy ki lehet kerülni a biztosítót, mert így kevesebb lesz a családom bónusza (vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani).
szóval most vadul gondolkodom, hogyan tudnám visszanyalni magam apunak és anyunak - esetleg ajánljak fel nekik még egy szabad hétvégét???
az viszont biztos, hogy most végre ez a félelmem is kipipálódott.
a házból-kizárás történetét már ismeritek, azóta szerdán újabb félelmem valósult meg és élődött túl, igaz, hogy most kicsit mintha mosolyszünet lenne a szülőkkel, de majd elmúlik.
elmentem síelni a közeli pályára kocsival. mindig is rettegtem, hogy baleset történik velem, ami nem olyan gáz, de mégiscsak a mások kocsiját vezetem - és az a vicc, hogy mikor az autópályán száguldozva kinyúltam az ablakon, hogy megigazgassam a visszapillantó tükröt, akkor nem történt semmi baj, de most, egy békés, napsütéses reggelen sikerült parkoláskor meghúznom egy másik autó fenekét. (a mienknek nem lett baja.)
a kocsi tulajdonosával még ott helyben beszéltem, hogy bocs, bocs, mondta oké, hát megtörténik (köszi, ez tényleg vigasztal), aztán ma reggel találkozott apu a tulajjal, megbeszélték, hogy mi legyen a biztosítással... reméltem, hogy ki lehet kerülni a biztosítót, mert így kevesebb lesz a családom bónusza (vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani).
szóval most vadul gondolkodom, hogyan tudnám visszanyalni magam apunak és anyunak - esetleg ajánljak fel nekik még egy szabad hétvégét???
az viszont biztos, hogy most végre ez a félelmem is kipipálódott.
Wuff! Te szegény! Mekkora a kár? Nem tudják egymás közt elintézni? Akkor a kártalanításba Te is "beszállhatsz"... Jaj, de sajnálom!
VálaszTörlésJeges volt az út vagy mi törpént?
ó, Barikám, lényeg, hogy neked nem lett semmi bajod! Milyen félelmeid vannak még, csak hogy felkészüljünk lelkiekben... :D
VálaszTörlésapu nem avatott be a pénzügyi részletekbe, de ha sikerült volna egymás közt elintézni, beszálltam volna.
VálaszTörlésja, és nagyon kedves vagy, hogy ilyeneket feltételezel, de én voltam béna, az út, az időjárás, a látási viszonyok, a hely tökéletes volt a parkoláshoz...
hú, az a jó, hogy most épp semmi új félelem nem jut eszembe - talán csk annyi, hogy ne legyen belőlem idő előtt baribőrkabi...