2011. március 22., kedd

tanulunk, tanulunk.

ki ezt, ki azt.
a kicsi például beszélni. néha mondja rám, hogy "láálá", és állítólag egyszer azt is mondta, hogy "cumi" - de erre csak egy fültanú van, az elfogult anya, szóval ki tudja, mit is mondott a gyermek igazából...

a nagyobbik meg írni. találtam egy papírt, amelyen az apja tanította írni; erre onnan jöttem rá, hogy gyönyörűen formázott nagybetűkkel a következő (fontos) szavak szerepelnek a gyakorlólapon: pizza, autó, maci, sör. amúgy a nagyobbik első szava meg az autó volt.

és én meg komplettül finnül tanulok. ma a nyelvórán volt egy olyan feladatunk, hogy a tanárnéni diktált nekünk (hosszú és randa) szavakat, amiket le kellett írnunk hallás után. íme: turkiskuoriainen (ezt nem tudom sajna), päiväpeitto (ágytakaró), putkiremontti (valamilyen felújítás), käyttäjätunnus (felhasználónév), lampaannahkatakki (báránybőrkabát), käytäväpaikka (pl repülőn a nem-ablaknál levő ülés).
gyakorolhatjátok a kiejtést, mire hazamegyek.




6 megjegyzés:

  1. Úgy látom, végtelenül hasznos és gyakorlatias a tantónénitek, pl. a báránybőrkabát és a käyttä... - na jó, feladom - szavak a mindennapi élet legfontosabb kellékei!
    A logikád (apu tanította írni Hugot) a régi - és excellent! Te mire tanítod őket?!?

    VálaszTörlés
  2. nos, a gyermekeket arra próbálom tanítani, hogy a problémáikra adott válasz gyanánt nem az agresszió (au pair verése, gyalázása) a legmegfelelőbb megküzdési stratégia...

    VálaszTörlés
  3. mondjuk a futás sem utolsó, mint megküzdési stratégia...
    :-)

    VálaszTörlés
  4. Mármint ki fusson? A kölkök vagy aki felügyeli őket? :-)

    VálaszTörlés